Szeptemberül…
Bontja sátrát a nyár, az ősz meglegyint,
pacsirták füttyel búcsúznak a réten,
ahogy elköszönni szokott rendszerint
minden ami szép, csukódik az Éden.
Eltöpreng magán, harcol még, széttekint,
míg a hold lassan előjön az égen,
aludni készül a természet megint,
a nyár álma száll a lehűlő éjen.
A láthatár alja fény, aranykarát,
rozsdát szikráz, a gyér napsugarát
ringatja a tölgy aranybarna lombja.
Lassan dobolni kezd az ősz esője,
pókhálószálakkal a fény beszőve,
a széna illatát az égbe szórja.
Bakonybél, 2010. szeptember 5.