Gyöngyhimnusz

 
 Nyári zápor

Messzire zúgón zuhog a nyári zápor,
patakká árad,majd tovahömpölyög,
szinte ömlik a víz, nincs se tér, se távol,
csak mohón szürcsölő föld, s párolgó ködök.

Erek futnak szét, mint testben a vérerek,
a komor ég dörren, közben imát morog,
míg ontja az aranyat érő könnyeket,
a bokor, fű, levél remegve sustorog.

A parti köveket is ádázul veri,
melyek csiszolódnak, fogynak, fényesednek,
s míg szürke habbá válnak könnyei,
fűszerillatokat hordoznak a csendek.

El-elméláznak az égi-földi csatán,
 az idő szaván, a villám vad románcán.
S tisztulni kezd az ég, tűnik a szürkeség,
oldódik a feszültség, az esendőség.

Sóhajt a kert, mit előbb eső öntözött,
issza a sugarat, lelkébe béke költözött.
Megnyugvás a léleknek, a szívnek, fülnek,
ahogy az éteri erők nyugalmat szülnek.

A bokorágak, lombok földig hajolnak,
a Minden urának köszöntőt dalolnak.
A dühkitörésnek, harcnak immár vége,
a világ felett fény lett, mennyei béke.

Áttettsző, tiszta már a lég, mint az üveg,
fények szikrázzák szivárványszínüket.
A napsugár villogó aranybokája
csal szépségeket a felocsúdott tájra.

Oly búzgón szakadt, ömlött, zúdult cseppre csepp,
mint aki elhitte, nincs nála semmi szebb.
Lenhajú kalászok nehéz feje leng,
lágy szellő cselleng, fecske fecsegve kereng.

A felfrissült lét üde illata árad,
éteri zene zsong, búzgó litániákat..
Mindent halk zsongás, üdv, béke andalít,
mintha Isten fonná a tájra karjait.

Győr, 2011. június 12.

 

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat