Szent Gellértnél Bakonybélben
Borong az ősz tétován, szellők zsongnak,
néz az ég, harsog az áhítat.
Mint szent oltár előtt, a fák hajlongnak,
szinte kiált a hit, átitat.
Gellért püspök az Istennel beszélget,
Úrfelmutatást mutat be épp.
Minden figyel, halk imába mélyed,
fohászával megváltást remél.
A Teremtő Isten ölelését érzem,
a hit ereje megigazul.
Halványkék gyöngyszeme van itt az égnek,
figyel ránk fentről maga az úr.
A püspök hite az időn túlmutat,
átsegít a gondokon, bajon.
Tudatja velünk az igaz utat,
ISTEN az igazi oltalom.
Mélyül az áhítat a harang szavára,
… minden, mindennel összefügg,
mennybe száll a hála gregoriánja,
s nincs más, magam vagyok egyedül….
Bakonybél, 2012. március 25.