Gyöngyhimnusz

A kertben vén gesztenyefa áll,
alatta hullt, elszáradt levél,
a szél keres, kutat, de nem talál
mást már, csak az ősz üzenetét.

Fénytelen a lét, a lüktetés,
kibírni bút nehéz feladat,
oly jól esne most egy ölelés,
szerelmes, vigasztaló szavak.

Jó lenne eggyé válni veled,
beléd bújni, akár egy gyermek,
hallgatni minden rezzenésedet,
s szívünket, ahogy megrepednek.

Nincs rigó, s fülemüle trilla,
hegedűik tücskök nem pengetik,
félő, hogy a semmi közelít,
a világ szomorúan, sírva
hullatgatja fájó könnyeit.

2010.