Öregség
Egyre fájóbbak és fürgébbek az évek,
egyre élesebb képe a tűnt időnek,
egyre sekélyesülnek a féltett mélyek
ahogy valahonnan néma árnyak jönnek.
Változnak az értelmek és a mi végre,
minden elfutó perc olyan tünékeny,
a pihentető álom, az éj olyan éber,
könnyű fényben lebeg, s halk Chopin zenében.
Még szunnyadva, az ébredés határán,
a gyöngyszín hajnal áttetsző burka alatt,
mikor nem ér el a tudatig; mi vár rám?
mikor véletlen, sorstalan a pillanat.
Még megteremtetlen és oly bizonytalan,
mint szivárványos fény levéllombok közén,
közeledsz az anyaföldhöz egyre jobban,
hol semmi terül mindent feledtetve föléd.