Gyöngyhimnusz

Nyári zápor

Messzire zúgón zuhog a nyári zápor,

patakká árad,majd tovahömpölyög,

szinte ömlik a víz, nincs se tér, se távol,

csak mohón szürcsölő föld, s párolgó ködök.

Erek futnak szét, mint testben a vérerek,

a komor ég dörren, közben imát morog,

míg ontja az aranyat érő könnyeket,

a bokor, fű, levél remegve sustorog.

A parti köveket is ádázul veri,

melyek csiszolódnak, fogynak, fényesednek,

s míg szürke habbá válnak könnyei,

fűszerillatokat hordoznak a csendek.

El-elméláznak az égi-földi csatán,

 az idő szaván, a villám vad románcán.

S tisztulni kezd az ég, tűnik a szürkeség,

oldódik a feszültség, az esendőség.

Sóhajt a kert, mit előbb eső öntözött,

issza a sugarat, lelkébe béke költözött.

Megnyugvás a léleknek, a szívnek, fülnek,

ahogy az éteri erők nyugalmat szülnek.

A bokorágak, lombok földig hajolnak,

a Minden urának köszöntőt dalolnak.

A dühkitörésnek, harcnak immár vége,

a világ felett fény lett, mennyei béke.

Áttettsző, tiszta már a lég, mint az üveg,

fények szikrázzák szivárványszínüket.

A napsugár villogó aranybokája

csal szépségeket a felocsúdott tájra.

Oly búzgón szakadt, ömlött, zúdult cseppre csepp,

mint aki elhitte, nincs nála semmi szebb.

Lenhajú kalászok nehéz feje leng,

lágy szellő cselleng, fecske fecsegve kereng.

A felfrissült lét üde illata árad,

éteri zene zsong, búzgó litániákat..

Mindent halk zsongás, üdv, béke andalít,

mintha Isten fonná a tájra karjait.

Győr, 2011. június 12.

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat