Gyöngyhimnusz

Hollósy Tóth Klára honlapja - Versek, műfordítások, gondolatok

Ars poetica


Költő vagyok, - mi érdekelne,

ha nem a költészet maga?

az ember sorsa, tévedése,

kitartása és bánata.


Az élet puszta jelenléte,

mely, mint a füst, oly illanó,

míg felcsodálkozunk az égre,

 vakulni kezd a lenn való.


Költő vagyok, - vers az életem,

magam Mindenséghez mérem,

egy hallgatásba bújt  értelem,

 s jó, csak az Isten szemében.


„Az idő” gyorsan „ elszivárog”,

a lét együttes érdekünk,

ne csak éld, értsd meg a világot,

 hol egyenlőnek születünk.


Szép az élet, ha boldog lehetsz,

ha naponta, nincs aki bánt,

ha nem csak egyszer, többször ehetsz,

 ha volt ki jó napot kívánt.


Más költők? – biz’ jó lenne velük

naphosszat elbeszélgetni,

mert egyezik az igaz hitünk,

merünk sötétben fényleni.


Költészet nélkül ez a való

csak üres időfolyamat,

Ő a Mindenséghez hasonló,

megkoronázott öntudat.


Költő vagyok, könyvek közt élek,

asztalomon papírhalom,

a Gondviselést hiszem, s félem,

még itt, e mozgó csillagon.


Ha túllépek e sivár léten,

a végtelen képzeletig,

e foghatatlan jelenléten

/el/ tudnék időzni évekig!




A vers a költészet egy része,

a költészet, a mély maga,

csak szállna mindenki szívébe

e csoda szentelt angyala!


Tiszta forrásból inni mindig

és inni adni mindenkinek,

könnyebb lenne a terhet vinni,

élet? – nem fájna senkinek!


Költő vagyok, egy emberi lény,

szomjam csillapíthatatlan,

vad gyökéren ringó sziklevél,

az isteni akaratban.


Feladatunk sok van, rengeteg,

napra-nap küzdünk, alkotunk,

mert nem mindegy, mert nem egyre megy,

holnapra hova is jutunk.


Mi nem fogjuk be „ pörös” szánkat,

teszünk a tudásért, hitért,

őriz az idő, nem e század,

és megfizet majd mindenért!


Ha akarunk, mi tudunk tenni,

 ha vezet a jóakarat,

a léttel kéne megbékélni,

s csak magunknak tenni panaszt!


 Senki senkit meg ne alázzon,

hozzá nincs joga senkinek!

ne dicsérjen, de ne gyalázzon,

és boldog ne csak én legyek!


Én azt kívánom mindenkinek,

hogy az élete jobb legyen,

hogy ne ejtsenek annyi könnyet,

hogy megéljenek rendesen!


A jólétet, a várt Kánaánt,

sorsunk minősége adja,

s hogy üljünk a Jog asztalánál,

végre jöjjön el a napja!


Költő vagyok, vágyakkal tele,

földi mércével mérhető,

éltet a tenni vágyás heve,

de sürget a futamidő.


Olyan szűkre szabott az élet,

gáncsok közt hervad a remény,

az ember véges, s oly’ törékeny,

jólesne egy meleg tenyér!


A jót vágyja az ember lelke,

az igazat, elérhetőt,

mert e létre van megteremtve,

s kitartásra a cél előtt.


… és nincsenek született rosszak,

csupán csak létfeltételek,

nincsenek bitangok, gonoszak,

csak elhibázott életek.


 Igaz hogy még nem nagy az ember,

de magát túlértékeli,

s mert önhittsége véghetetlen,

így nem tud mást, csak veszteni.


Csak egy a biztos, hogy meghalunk,

ellene senki nem tehet,

de addig küzdünk, nem alkuszunk,

másképpen tennünk nem lehet!

 



















Weblap látogatottság számláló:

Mai: 22
Tegnapi: 82
Heti: 190
Havi: 1 069
Össz.: 233 950

Látogatottság növelés
Oldal: Ars poetica
Gyöngyhimnusz - © 2008 - 2024 - gyongymosoly.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »