Balatonfüredi apoteózis
Április ficánkolt az üde békén,
friss parazsat hintett szerteszét a nap,
fényzsarát tündöklött vöröslő vérén,
visszfényt káprázott a vízen a hab.
Lebegő, lengő villámtáncuk járták,
vakítóan fölénk tornyosult az ég,
kék tiszta szépség pingált drapériát
az aranyfényű lét messzi felszínén.
Zsenge lombok közt rigók hada rebbent,
figyeltek minket, mint őrzőangyalok,
a mólon víz-, és tavaszillat lengett,
szemedben az öröm, boldog mosolyod.
Ébredt a lét, a vágyillatú mámor,
ajándékfényét szórta a végtelen,
azóta is féltve őriz az álmom,
még emlékszik rád, feledni képtelen.
Balatonfüred, 1991.augusztus 17.