A fogantató végtelenség

Lázálmaimból ébredek,

halkul az édes hegedűszólam,

képed oszlatja reggelem,

ahogy az eufóriát rólam.

 

Vakmerő volt a képzelet,

veled egy szép édenkertben voltam,

kápráztatott a szédület,

mint sohase még éber valómban.

 

Játszik a képed, mint fény a fákon,

vissza-visszajár, mint ábránd - álom,

édes mérgét teregeti szét.

 

Mint a nyárnak forró mámorában,

a keringőző, kóbor, édes áram,

a fogantató végtelenség.

Oldal: A fogantató végtelenség
Gyöngyhimnusz - © 2008 - 2025 - gyongymosoly.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat