A csillagok felett
Mióta nem vagy, csak téged kereslek,
üzenek a nappal, a széllel tenéked,
lehet, hogy nem vagy, én mégis szeretlek,
akkor is, ha te ezt soha meg nem érted.
Csukott szemmel is folyton téged látlak,
a lelkemben érzem szerelmed erejét,
ha elgondolom, nem nekem vagy , másnak,
már hidegnek is érzem szemed melegét.
Valahol majd a csillagokon is túl
találkozunk, ahol majd lelkünk összeér,
majd fény és béke lesz, nem vadvihar dúl,
a lelked lesz a jussom hűségemér’…
Ott örökké már mi csak együtt leszünk,
Mi is lehetne, ami ennél jobb és szebb?
itt egymás nélkül múlik az életünk,
mondd, megnyugszunk e majd a csillagok felett?