Délibábvarázs
Nyár volt. Lobogó nyár, aranysárga.
A szellő vigyázva, babrálva járt.
Zsoltárrá szőtte a nap sugarát
a lenge tánc lengő látomása.
Szőtte a lét varázslatos selymét,
rekkent a hőség, tikkadt égetőn.
A napfény kalászt érlelt a mezőn,
szerelem vibrált, az örök szentség.
Pazar napfényben remegett a nyár,
falombok, a repeső szeretők
ölelkeztek, tikkadtan, lebegőn,
emlékképük még ma is visszajár.
Izzott a nap forrón és káprázón,
vígan nevetett sok apró öröm,
mára emlék mindez, s el sem köszönt,
időbe halt könyörtelen, fájón.
Bécsújhely, 2012. február 26.