November vége
Kísérteti szél süvít, bolyong a parton,
a csontig ázott világ rothad dermedőn,
a ködös tájra korán köszönt az alkony,
magát megadó világ lent, s a hegytetőn…
Szerte megannyi bús, őszt sirató fantom,
lélekvándorlás a könnyes temetőn,
hideg sóhajzene száll leheletlanton,
összehúzom kabátom fázva, reszketőn.
Senki sem tudja, maga mikor van soron,
múlik az életünk sorspillanatokon,
a bús rothadásban sivárság tétlenül.
Szürke, sárderes füvön fagyos ősz oson,
károgó varjú jajgat fákon, bokrokon,
míg a legkisebb zaj is, mint a lét, elül…
2011. november vége