Gyöngyhimnusz

Az Istenek halmán

Érett csönd köszönt a dombtetőn,

s a nagyharang déli kondulása,

megtöri a csöndet reszketőn

pedig itt az istenek világa.

A tünde nyár játszi varázsa

járja táncát a földi réteken,

mézet csepegtet italába,

áldást, a mennyei kegyelem.

Ég, s föld közt tágul a szemhatár

fénynyalábokkal telített tere,

bombázza ezer sugárnyilát

a lángoló nap mélytüzű heve.

Lángnyelveken lobog a gyönyör,

bódító nyárillatok bomlanak,

lombok alatt nyújtózik a föld,

a türkiz égen fodrok ringanak.

Több ezer porszemnyi fénybogár

apró teremtményei a létnek,

futkosva, játszva tetszelegnek

a remegő-lángú Teremtésnek.

Szemernyi árnyék se a fény közt,

hársillatokba ájul a tető,

a tűzkristály ég leköltözött,

csupa szín a mézillatú mező.

Lobog a nyár szerelmi láza,

parázs sugártól duzzad a vetés,

gyönyörfények színorgiája

új életet érlelő létezés.

Forró lángok közt futva piheg

a kimért, szokott ütemű idő,

lankákra libegnek a hitek,

fényben fürdik a tikkatag erő.

Vad szomjúságtól liheg a domb,

repedések nyílnak a földeken,

kábulat méláz álmatagon,

lobogva forr az égi szerelem.

Az ég zenitjén a lángnyelvű nap

sebeket éget a tűzvilágra,

megsemmisíti az árnyakat

szikrát szóró szeme villanása.

Győr, 1991. augusztus 13.

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat