A becsukódó éden
A szél, mint tornádó forgott köröttem,
mikor haldokolt, leáldozott a nap.
A fák felhőkbe fogództak fölöttem,
mellettem zúgott a fellázadt patak.
A szélfútta függöny mögé bújt világ
mintha intett volna a távozónak,
hangokat hallatott őrült moraján,
a kihunyónak, dicsőn búcsúzónak.
Fel-feltűntek fátylas fellegárnyak,
melybe aki látta belesápadt,
majd váratlanul bezárult az éden,
mint lassan lecsukódó szép szem,
elpihent a tenger hullámtánca,
ég-föld szerelmének vad románca.