A csenden át
Elmentél tőlem szépen, csendesen,
gyávaságba fúlt mégis a vágyad,
lettél maga a hang utáni visszhang,
mikor feleselve szólok utánad.
Hitet adtál nekem, új életet,
amikor titkon forrásodra leltem,
hittem, mindent adtam én is neked,
de te mit adtál, azt mind visszavetted.
Ahogyan egy vékony, gyenge ágról
hirtelen felrebben, elszáll a madár,
az ág azonnal kiegyenesül,
ilyen visszarántó, merev hiány
kiált utánad még a csenden át,
és hűl hiteimmel, hűl, egyre hűl…