Te vagy mindaz…
Álmodlak már, elképzellek,
zúg a lomb, a fájdalom egyre,
a semmiből megteremtlek,
mint a méh mézét gyűjtögetve.
Elküldelek és követlek,
élsz bennem, létem röpke célja,
naponta új értelemmel
hallgat a csend, a méla, néma.
Te vagy az, ami értelem,
ami ideköt még a mához,
s a létem titka rejtelem,
ragaszkodás a birtokához.