Kikelet
Gyengéd rezgés, lágy remegés,
friss illat e reggelen,
halk dalt zeng a víg pacsirta
dalolgatva csendesen.
Fény a légben, lenn a porban,
új örömmel körbejár,
leng a csepp a gyöngymosolyban,
táncát járja a világ.
Neszek lengnek, sugdolóznak,
fák között, a nád megett,
illatokat osztogatnak
pille bimbók, friss rügyek.
Nárciszok és orgonák közt
illan el a télború,
léttel telik meg a világ,
nem lesz többé szomorú.