Nem azért akarlak csak, mert kívánlak, kellesz nekem, teljesen rabod lettem, szeretlek akkor is, mikor nem vágylak, forróság és fagy dúl bennem szerelmem.
Annyira szeretlek, vágyom utánad, veled csordultig szerelemmel telten, ha haragszom rád is, csak téged vágylak, szeretlek, s ez az érzés már kegyetlen. Fénye vakít tán január csodának, kegyetlenül emészt, nincsen bocsánat, felőröl lassan teljesen a bánat.
Nincsen megoldás, egyre csak kívánlak, sem feloldozás imádlak, csodállak, éget a vér tűze, folyton csak támad.
|