Gilgamesek
Visz az út, hogyha folytatod
a menetelést, visz a lépted,
a vers tudja a mondatot,
hogyha az igazát megérted.
Láss holdat, reszkető napot,
útvesztőben az ember téved,
találsz előtted buktatót,
melyen szerencséd segít át téged.
Szerencséd és őrangyalod,
kicsike tücske a reménynek,
jön a sötét, tapasztalod,
amikor elhagynak a fények.
Őszi diófabánatok,
örömei és jajai égnek,
múló, halódó sóhajok
a földdel végleg összeérnek.
Fényben, árnyékban őgyelgünk
a lét titkát kutatva, keresve,
míg örülünk és kesergünk,
sorsunk írjuk létcserepekre…
Győr, 2009. október 29.