SONETO IX

Al golpe de la ola contra la piedra indócil
la claridad estalla y establece su rosa
y el círculo del mar se reduce a un racimo,
a una sola gota de sal azul que cae.
Oh radiante magnolia desatada en la espuma,
magnética viajera cuya muerte florece
y eternamente vuelve a ser y a no ser nada:
sal rota, deslumbrante movimiento marino.
Juntos tú y yo, amor mío, sellamos el silencio,
mientras destruye el mar sus constantes estatuas
y derrumba sus torres de arrebato y blancura,
porque en la trama de estos tejidos invisibles
del agua desbocada, de la incesante arena,
sostenemos la única y acosada ternura.

Pablo Neruda: 9. szonett

Ott, hol nyugtalan hullámok vájják a sziklát,
tiszta fény vakít, lazacrózsaszín,
a víz köreiben ébredő  életek
egy-egy csepp kék kősó alá esnek.

Ó, fényes magnólia, hol megreked a hab,
szürkén, mint ami halált virágzik,
aztán eltűnik, mint ahogy egyszer minden,
amit a tenger végtelen sóölébe márt.

Mi együtt, te és én kedvesem, őrizzük a csendet,
míg a tenger lerombol minden örököt, 
vad hullámaitól omlanak össze tornyok.

Az idő alakító, láthatatlan szövet,
vágtat a víz, a homok szakadatlan,
csak az érzés állja az időt, gyengéden, biztosan.

Oldal: Pablo Neruda: IX. szonett
Gyöngyhimnusz - © 2008 - 2025 - gyongymosoly.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat