A júniusi nyárban
Elküldtelek…tudom, te mást reméltél,
nagyokat hallgattál, sajnáltalak,
mereven a földre le, rám se néztél,
kegyetlenek lehettek a szavak…
Szótlanul hallgattál, mereven tűrtél,
ily szomorúnak sosem láttalak,
aztán, mikor a megértéshez értél,
veled érzőn lejjebb csúszott a nap.
Vigasztalanul emelted fel fejed,
arcodon a ráncok megsürültek,
kiélesültek kékeslila erek,
remegtek izmaid, megfeszültek…
Majd lemondó mosollyal, elegánsan,
tovatűntél a júniusi nyárban.