Ha eljössz…
Téged üdvözöl a boldog messzeség,
a szelek a felhőket elzavarják,
nehogy a napot tőled eltakarják,
a fény drága aranyát szórja feléd.
Fénykürtökön vakító égrezzenés,
millió, felfénylő éteri fáklyák,
a ritka térbe lelküket kitárják,
mert téged érint, lángol a reszketés.
Ha jössz, nyárba szédül az élet heve,
a fák virággal és illattal tele
éljeneznek téged, s vágyuk egyre nő.
Ragyog a látható, s a láthatatlan,
fényben fürödve virul száz alakban
a mindennél nagyobb, ölelő erő.
Győr, 2010. július 23.