A szonett szépsége
Szent küldetés e verset gyakorolni,
ügyelve a szabott ütemre mélyen,
előírt verslábakon vándorolni
nyelv szabta mértékkel pontosan, szépen.
Korlátok közt a gondolatban forrni,
a rend pontos, kimért természetében,
a vers végéig a sorokat róni,
a költői szigor szentségeképpen.
Szabadon zeng és szállva száll a lélek,
ütemre ver szíved, s láncra vert léted,
születik a vers magát zabolázva,
úgy, hogy az ember folyton méricskélget,
rend és művészet egy ütemre lépnek,
s a szellem szárnya vigyáz a szabályra.