Tél a Mátrában
Hulla hó, hull, mindent fehérbe von,
eltakar, befed erdőt, mezőt, rétet.
Hegyet és völgyet szépen egybemos,
szereti a magányt, egyedüllétet.
Sír, jajong, zokog, szakad csak, szakad,
fel –lefutkároz, csavarog, kavarog,
fürgén rohan, feledtetni akar,
széppé tenni csúnyát: bút, bajt, bánatot.
Az egész táj pihe-kergetőzés,
rétegeződés, toporgás, tolongás,
rohangálás, vetődés, fészkelődés,
morgás, mozgás, kavargás, kész bolyongás.
Mátraháza, 2012. január 28.