A hajnali vonattal…
Harsány tüzével ébresztget a hajnal,
sugárzó szemén langy fény, kékarany,
mályvarózsaszínt ont a tájra halkan,
gyémánt íriszén röpke szél suhan.
Opálos gyöngyöt szór a lét hajába,
ráragyogtatja édes harmatát,
lassan rásimul az ébredő tájra,
a mennynek égi báját lopva át.
Víg kacagás, ragyogás e reggel,
a sok szépség virulón remeg fel,
mint lobogó vitorlák a víz felett.
Belém rögzült fájdalom szorongat,
kürt visít, a hajnali vonattal
a felsajgó hiány is megérkezett.
Győr, 2010. szeptember 29.