Gyöngyhimnusz

Májusi versenyáriák

Hajnali fél öt, alig dereng még,

búcsúzik fentről az ezüst holdkorong,

a köztes csend egy kicsit mereng még,

s a képzelet vele együtt bolyong.

Szendereg az élet fenségesen,

majd szemét dörzsöli, ébred a nap,

simogatóan, békességesen

nyújtózkodnak a korai sugarak.

Fákra, bokrokra, rétekre ülnek,

fénycsipkéket tűzdelve az ágra,

ahogy a létek, lelkek hevülnek,

s leszáll a tájra a lenge pára…

….Égig ér az élet arzenálja,

fénycsillagát egyre, egyre szórva,

lelkemet léte titkába mártja,

csillogó fényözönnel bevonja.

Aranyat nyilaznak sugárdárdák,

kántál a rigó, víg tavaszt rivall,

kopogtat a fán a tarka harkály,

az életüdv mindenen átnyilall.

Zeng az ének, szárnyal, nem csitulva,

az éltető lét melege járt át…

az aprónép víg hangokat adva,

dalolja már versenyáriáját.

A méhek, a darazsak, rovarok,

mohón szívják a tavasz- illatot,

a fák között csordogáló patak,

mint locsi-fecsi csacsogó szavak,

csobognak, csorognak, kócolja a szél,

a táj a napfényt akarja rég.

Harsonáznak bele a világba,

a téllel, léttelennel szembeszállva,

a földre ébredést, vigaszt bocsátva,

fütyörésznek  repesve, szállva.

S mint egy balerina tüllszoknyája,

ide-oda lobog fenségesen,

a Kikelet csodás ragyogása.

simogatóan, békességesen…

.. győz a megdicsőült életüdv,

tisztán száll fel, lobog már mindenütt

villogó fénnyel, élettel tele,

a Mindenség szárnyra kelt gyönyöre.

A vakító ég bársonyhab fellege,

a végtelenség tengerkék ere,

az élet szárnyra kelt, szép csodája

dalolja : Itt a tavasz, itt van, itt,

repesve hull a illatkosarába,

minden szépség, ami most meglegyint.

Hallstadt, 2009. május 13.

/ Ausztria/

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat