Visszamentve….
Van hangulat, mely visszahoz téged,
beleveszem lényed mámorába,
megtöltve veled ez ürességet,
varázslat ül vágyak bársonyára.
Ez a legszebb, mi még megmaradhat,
emléked, mely makacs még, visszajár,
a hiány még újra felragyogtat,
és nem kell hozzá semmi félhomály.
Látom szemed, hamisan mosolyog,
a régi nyarat bűvöli körém,
hallom a lépted, ahogyan kopog,
visszhangzik az utca kockakövén.
S már érzem magam a karjaid közt,
a volt érzéseket visszamentve,
a vágy képzeletidéző hírnök,
feltámadást ragyogtat a csendre.
Győr, 2011. november 14.