Úgy őrzöm
Úgy őrzöm ezt a fájdalmas szerelmet
olyan mélyen és olyan görcsösen,
mint tengerszem a hegykoszorús csendet,
ahogy homokos partot a föveny.
Ahogy az erdő mély öle a fákat,
ahogy a fák érő gyümölcseik,
ahogy a föld őrzi magán a tájat,
és rögei a föld elemeit.
Ahogy a hajnal az éjszaka neszét,
ahogy szerető anya magzatát,
ahogy burka őrzi féltőn a gesztenyét,
ahogy a föld a napnak sugarát.
Ahogy az este őrizi némán csöndjét,
/mert /így érdemes csak emlékezni rád.
Kufstein, 2005. június 1.