A világ tükörképem…


Ez az ősz korán, s kelletlen érkezett,
a világ tükörképem, fáradt és beteg,
fel-felüti még sápadt, bús fejét,
de egész teste gyenge és reszketeg.

Olyan, mint aki minden megunt már,
végigtekint a sorsán erőtlenül,
fohászkodik, egy kicsit még győzze,
harcolni kezd, ne maradjon tétlenül.

Bánatában még kicsit sikongat,
az élet szépségétől részegült,
lázad, hullt leveleket sepreget,
aztán újra megadássá lényegül.

Olyan az ősz, mint búcsúzó ember,
szedelődzködik, hosszú útra készül,
fájlalja a véget, szomorú, levert,
keresgeti Istenét menedékül.

Oldal: A világ tükörképem...
Gyöngyhimnusz - © 2008 - 2024 - gyongymosoly.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat